A képelemző a saját szemem;)...exponálásnak hívják a fotózásban, amíg a filmet vagy fényérzékeny felületet a zárszerkezetet megnyitva megvilágítjuk. A túlexponált kifejezés, pedig azt jelenti, hogy ezt túl sokáig tesszük így a téma "kiég". Véleményem szerint, ha az éjfekete háttér előtt egy lámpát így fényképezünk, akkor értelemszerűen egy fehér pacát kapunk az égő helyén, viszont mivel a lámpa törzse (szára) az egyetlen ami a környezetben visszaverheti a fényt az is kiég, pont ilyen "csóvát" eredményezve, mint ami a képen látható.
hmm...hát az is eredményezhet ilyen képet, én azért gondolnék állóra inkább, mert a fényesebb részénél tipikus lámpa "udvar" látható, ahogy a kis szemcséket megvilágítja a levegőben.
Bár most hogy mondod, látszik, hogy a farka felé vékonyodik az "udvar" és jobbról lapított, álló helyzetben a fényforrás pontjára vonatkozóan szimetrikusabbnak kéne lennie. Bár ez talán magyarázható lenne a visszavert fénnyel is.
Az egész formája miatt asszociáltam közúti lámpára, meg szerintem ha hosszú záridővel húzol egy lámpával csíkot, akkor az végig ugyan olyan vastag kéne legyen...kivéve persze, ha közben elforgatja az ember... bár ebben sem vagyok biztos, mert ez csak pontszerű fényforrásra igaz, míg az általánosan használt lámpákban direkt fényvisszaverő, -gyűjtő háttér elem van ami jelentősen befolyásolhatja a dolgot.
kezdünk elmenni a reális megközelítés felé,
ezért a juhász györgy-féle fantáziavonalat erősítem:
pincemélyi szörnyeteg egyik szeme tűzsugárral [lézersugárral?] éppen ellenségeit intézi el,
másikkal jóindulatúan rámkacsint, h ne nagyon tartsak tőle...
Megvaaan! A "kis erősségű fényforrás" egy gyufa! Mozog, hiszen ez a meggyújtás utáni pillanatok 'képi krónikája'. Így aztán a széle persze 'füstös' is kicsit.