Miért szeretjük Asimovot?

Most 38 éves vagyok és gyerek/fiatal koromban nagyon sokat olvastam, többek között Sci-Fi könyveket is - akkor még a (asszem) Galaktika kiadásait. Voltak kedvencek: pl magyarok Dévényi Tibor: Hová lett Artúr? és persze külföldiek, elsőként is Asimov (Clarke-tól csak 1-2 könyv volt akkor, a teljes Rama sorozatot 3-4 éve olvastam csak el, angolul - talán ki sem adták anno).
Az Alapítvány sorozat, a Hallhatatlanság halála, sok más könyv mellett, életre szóló élményt jelentett - vajon miért?
Egyik indok - és gondolom mindenkinek megvan a sajátja - hogy, egy minden részletében teljes világot, társadalmi rendszert, jövőképet vázol fel, mely konzisztens, állandó szabályok, elvek szerint épül fel és működik.
És ezek mellett annyi fikció, fantázia, a fejlődés különleges irányának lehetősége merül fel, mely miatt már-már azt hisszük, hoyg ő járt ott, látta azt, amiről írt. Nem felismerte és azonosította az emberiség, a társadalom egészének vagy egy kis szeletének jellemző figuráit, működési szabályait hanem alkotott egy újat és abban hozta ezeket létre - gyakorlatilag hiba nélkül, egy teljesen elhihető jövőt felmutatva.
Elhisszük, hogy igen, így fog történni, hiszen világának alapjai, csírái már ma is megélhetőek, ismerhetőek - legyen az a gondolatátvitel, a 6. érzék (akinek pici gyereke volt, tudja miről beszélek), a futurológia, mint tudomány (és nem mint mókusvakítás) eredményei vagy a Hubble által feltárt sok milliárdnyi csillag között más életformák, különleges rendszerek kialakulásának lehetősége (Gaia).

Könyveit olvasva, elhiszem, hogy lehetne ezt másképp, fogjuk tudni másképp és nem csak a jelenlegi világ és értékrend és status quo létezik.

▶ Válasz erre

Válaszok ebben a témában

Permalink Közzétette Kövesi Zoltán Május 23, 2008-n 8:01pm-kor: Igazából én még sosem gondolkodtam el azon, miért is szeretem a műveit. Annyi biztos, hogy érett fejjel kaptam rá az ízére (30 évesen), s ha megvettem a soron következő Alapítvány-Birodalom-Robot Univerzuma kötetet, nem tudtam lerakni.; ▶ Válasz erre

Permalink Közzétette Hon`ami Kóecu Június 2, 2008-n 6:07pm-kor: Ezzel a gondolatal eggyet kell hogy értsek,ugyanis tapasztalja Asimov műveinek fő lényegét: tudományos avagy társadalmi fejtegetés egy könyvben zseniális formában (körítéssel). Ja és persze egyszer se volt olyan, hogy 432 oldallal hamarabb rá lehett volna jönni a nagy meglepetésre. Egyszerűen inteligensek ezek az írások.; ▶ Válasz erre

Permalink Közzétette Koncz Róbert Június 4, 2008-n 7:54am-kor: Én azért szeretem Asimov bácsit mert ő volt az első szerző aki tényleg el is gondolkodtatott. 16 éves koromban olvastam el az Alapítvány trilógiát utána sajnos csak az Alapítvány pereme volt meg Apukámnak ,így most csak régi Galaktikák novellái maradtak :).; ▶ Válasz erre

Permalink Közzétette Exxon Valdez Június 4, 2008-n 8:34am-kor: Én is 16 körül voltam mikor egy könyvesboltban megláttam a szukits kiadó féle Asimov sorozatot. Nagy alakja, gyönyörű borítója (szerintem az összes köteté nagyon jó) hívta fel rá a figyelmemet. Akkor a scifiről még csak annyit tudtam, hogy sztarvarsz. Ez a 6, szép nagy betű viszont elcsábított, (ASIMOV) elolvastam a fülszövegeket, majd otthon utánanéztem a dolognak. Végül sorban megvettem a könyveket, és egy nyár alatt végigolvastam az összeset. Egyszerűen nem tudtam letenni, pedig azért súlya is van a könyvnek:) Behabzsoltam az összeset (az összefüggő saga köteteit, az első 5-öt), talán túl gyorsan is. Kissé összefolynak bennem a dolgok, nem hagytam időt egy-egy regénynek ülepedni. A novellákat viszont már többször is végigolvastam, imádom a logikáját (Körbe-körbe pl az egyik legnagyobb kedvencem).
Most viszont, itt egy újabb nyár, lehet újraolvasni, ezúttal megfontoltabban.; ▶ Válasz erre

Permalink Közzétette Pázmándi Zsolt Június 17, 2008-n 10:31am-kor: Számomra ismeretlen volt Asimov, amíg egy utcai használtkönyv árusnál meg nem láttam az alapítvány sorozat utolsó részét. Vagyis akkor még nem tudtam, hogy az utolsó :-)
Mindenesetre ez kiderült a könyv borítójáról.
Meseszerűen, olvasmányosan ír, mindemellett komoly háttérrel bírnak a könyvei.
A robotika törvényei pedig zseniális.; ▶ Válasz erre

Permalink Közzétette Ijon Tichy December 26, 2008-n 3:40am-kor: Én 14 éves voltam amikor először láttam meg a nagy, színes tökjó képekkel az elején a nagy narancssárga ASIMOV feliratot a Libriben. Nem is olvastam bele ( ilyet azóta se csináltam) úgy vettem meg , de amint otthon kinyitottam nem bírtam lerakni 2 hónapon át, amíg el nem olvastam a 8adik kötetet is. Nagyon jó érzés így visszatekinteni, hogy milyen szép, kerek, átlátható történet ez.; ▶ Válasz erre

Permalink Közzétette asterdroid Január 7, 2009-n 1:42pm-kor: Nekem egy könyvtárban került a kezembe novelláskötete, azt hiszem az "Én a robot", majd az Alapítvány sorozat, az Űrvadász könyvek, stb. Addig-addig, amíg már kifogytak a könyvtár polcáról. A klasszikusokat újra kiadták, de az igazi csemegékre antikváriumokban lehet bukkanni. Nekem a lebilincselő történet, a teljesen hihető és összefüggő, szinte "autentikus" világok tetszenek a legjobban. A tudós precizitása és az olvasó szórakoztatása, a filozofikus mondanivaló és a humor olyan keveréke minden műve, hogy nehéz betelni vele. Örülök, hogy a Galaktika is elég rendszeresen közöl tőle novellákat, mert engem lenyűgöznek a gondolatai.; ▶ Válasz erre

Permalink Közzétette Mező Péter Szeptember 14, 2009-n 10:12pm-kor: Tudtátok-e, hogy Paul Krugman is olvasta az Alapítványt? Közgázhallgatóként eldöntötte, hogy pszichohistóriával akar fog-
lalkozni, meg is kapta a Nobel- díjat. Az elmélete bonyolult, de a lényege valóban emlékeztet Hari Seldonéra. Krugman szerint az országok jövőbeli fejlettségét és gazdasági erejét statisztikai módszerekkel ki lehet számolni. Ennek tudatában
pedig - szerinte- jobb gazdaságpolitikát lehet tervezni, hogy a világ teljes népessége élvezhesse a globalizáció áldásait.; ▶ Válasz erre