Janó oldala

- Bocsánat, nem tudja, miért van itt ilyen sötét?
- Ki az? Ki szólít? Sajnos, nem látok semmit.
- Jaj, ne haragudjon, csak így ismeretlenül megszólítom! Márta vagyok.
- Semmi baj, kedves Márta. Az én nevem Ernő. Nem tudok a kérdésére válaszolni, csak nem olyan régóta vagyok itt. Még fel… Tovább

Olyan nehezen indult, egy idő után mégis könnyedén vette az akadályokat. Számot kellett vetnie a múlttal, és ki kellett alakítania személyiségének új vonásait. Tudatosan készült az átalakulásra, de ösztöneinek is engedett, amikor felmérte a lehetőségei… Tovább

A lány fellépett a villamos lépcsőjén, és körülnézett. A zsúfolásig megtelt kocsiban nem számított ülőhelyre. Megállt az ajtó melletti ülésnél, és megkapaszkodott a hideg fogantyúban. Az eső reggel óta szakadt, és az úton keletkezett hatalmas víztócsák megnehezítették a közlekedést. Ne… Tovább

Mert a hajnalok már hűvösebbek,
és a kirakatok üvegén megtelepedett esőcseppeket nem szárítja a reggel,
ne hidd, hogy elmúlt a nyár!
Nem aludtam valami jól, sokáig nem jött a szememre álom,
hozzád indultam, és gondoltam, kivárom, míg a reggeli terhekkel megrakottan,
emberek sietnek vont… Tovább

- Szeretsz?
- Igen, de…
- Tudom, mint barátot, mint embert…
- Igen, így van.
- Már mondtad néhányszor, ha jól emlékszem.
- Mondtam, mert feledékeny vagy. Mintha nem beszéltük volna meg.
- Tudom. Már nagyon sokszor megbeszéltük.
- Mert összekevered az érzéseket.
- Én?
- Igen, te. Mondtam m… Tovább