Tegnap ellátogattam a budapesti Könyvhét helyszínére. Mármint oda, ahol sok kis fehér sátor volt rengeteg könyvvel és emberrel... Miután soproni vagyok, komoly vonatútnak néztem elébe. Az is lett, mert még a megszokottnál is keményebb volt. mind fizikailag, mind lelki szempontból. Az a döbbenetes látvány, aminek útközben részese voltam, nehezen írható le. Szinte az egész úton csak víz alatt álló világot láttam. Kiáradt folyók, patakok, elárasztott földek, veszélyben levő házak, emberek.…
Tovább