Kortalan válogatás

Megvan a maga szépsége, hogy a Kétszázadik című antológia egy olyan írással kezdődik, amely a számolást helyezi előtérbe. Ugyanis a Galaktika Fantasztikus Könyvek (alapításakor még Kozmosz Fantasztikus Könyvek) több mint kétszáz kiadványt tudhat magáénak. De ezek közt, mint ahogy a kötet végén szereplő listából kiderül, van pár újrakiadás. Így, egy kis kicsavart logikával a kötet tényleg a kétszázadik. Mindig érdekes feladat egy novelláskötetről írni. Hiszen több rövid, egymástól elütő történetek szerepelnek benne, és nem csak az értékelés, de az olvasás során is adódhatnak ebből érdekes dolgok. Például egy korábban olvasott írás hangulata átragadhat egy attól teljesen elütő novellára. Vagy akaratlanul összehasonlítjuk a két írást. Egyiket érdemei ellenére gyengének, másikat erősnek találjunk. Épp ezért én jelen írásomban nem kívánok végigmenni minden novellán (24 írásnál ez elég sokáig tartana, hacsak nem mindről 2-3 mondatot írnék), hanem összességében ejtek pár szót a kötetről, aztán pedig kiemelem a legfigyelemreméltóbb műveket.
Az egyből szembeötlik, hogy az írások elrendezése a következő: egy külföldi, egy magyar. Tizenkét hazai és ugyanennyi más nyelvből (főleg angolszász, de akad itt két orosz, olasz, spanyol és francia) fordított mű. Minden szerző – régen vagy most – kötődik a sorozathoz. Van, aki csak pár novellával, van, aki majdnem a teljes életművével. Most vessünk egy pillantást a színvonalra. Sajnos, elég hullámzó. A kötetben helyet kaptak nagyon erős írások (ezekről később részletesen írok), és gyengébbek. Például Elisabetta Vernier novellája is ezek közé tartozik. Nem a stílusa, inkább az írás céltalansága az, ami elrontja az írást. De így sem nevezhető rossznak, ahogy Somlai Nóra írása sem, ami kicsit olyan, mintha harminc évvel később íródott volna, mint ahogy az ötlet kialakult. Élvezhető, de a mai olvasók többségének nem tetszene. De akkor most beszéljünk az igazán ütős darabokról!
Kezdeném mindjárt E. C. Tubb Bukott angyal című novellájával, ami olvasás közben az embernek a Homályzóna című sorozatot juttatja eszébe. Egy nagyszerű ajándék, a lehetőségek kapuja, ami végül egy lidércnyomásos álommá torzul. Klasszikus felhangú minimál-sci-fi.
A következő írás a Sztrugackij-testvérek szösszenete. Ez az írás a Delelő-univerzum része (ebbe tartozik a Lakott sziget c. regényük is), de aki nem ismeri a világot, az is át tudja érezni az írás hangulatát. Szintén klasszikus hangvételű minimál sztori.
Robert Silverberg írása már kicsit más hangulatú. A mára az SF mesterévé vált szerző egyszerre két történetet mesél el: Schwartz, a jövő antropológusa, akinek már nincsen munkája, hisz minden kultúra eggyé olvadt, és Schwartz, aki egy csillaghajón tanulmányozza a különösebbnél különösebb, de mégis mind gyönyörű idegen lényeket. Kellemes stílusú, könnyen olvasható és fantáziadús írás, egyszerre melankolikus és könnyed.
Mike Resnick írásáról, ha nem tudnám, hogy pár éve íródott, azt mondanám, legalább harminc éves: az alapfelállás, a felvetett kérdések, mind klasszikusnak számítanak. A robotok és a hit viszonya, a prédikációt korrektúrázó fémember kicsit Stanislaw Lem Kiberiádáját idézi. A cselekmény lassú kibontása, a párbeszédek, a szöveg könnyedsége mind kiemelik a Hittételt a kötet novellái közül.

A Pörgés szerzője, Robert Charles Wilson ezúttal is megmutatta, miért szeretik annyian regényeit. A tizenéves Sandra és az öreg Hubble története könnyed elmélkedésbe torkollik a világmindenségről és annak természetéről, az emberről és helyéről az Univerzumban. Könnyen mondhatnánk, hogy ez az írás nem is SF, és valóban, a szerző végig bizonytalanságban tart bennünket, de azért megtartja a lehetőséget: mi van, hogyha mégis igaz? Végezetül a magyar mezőnyből emelnék ki néhány írást. A vallási témához kapcsolódva Kánai András, az egyik legerősebb magyar írás szerzője eljátszik a gondolattal, vajon mi lehet az oka a két évezredes keresztény látomásoknak, lehetséges, hogy tudományos magyarázatuk lenne? F. Tóth Benedek pedig az istenlét kérdését járja körül, újabb és újabb problémákat bedobva rövid írásába. Érdemes továbbá megemlíteni László Zoltán novelláját, melynek végkifejlete kissé gyenge – már a szerző más írásaihoz mérten –, de a hangulata és a bemutatott ötlet igen hatásos. Ha megkérdeznék, mi a véleményem a Kétszázadikról, egyértelműen pozitívan reagálnék. Ez egy érdekes válogatás, kisebb-nagyobb hibái ellenére minden SF rajongó meglelheti benne a számítását. A novellák elgondolkodtatnak, szórakoztatnak, kikapcsolnak és serkentik a képzeletet. Hisz elvégre ez a science fiction feladata. Minden korban.

Takács Gábor
gbr87.sfblogs.net

Az illusztrációk a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban tartott Kétszázadik kiállításon készült fotók, az elsőn Németh Attila és Kasztovszky Béla, a másodikon Burger István és Kánai András láthatóak, a fekete-fehér képen pedig Arkagyij és Borisz Sztrugackij (ez utóbbi sajnos nem a Kétszázadik kiállításon készült).

A Kétszázadik című antológia 20% kedvezménnyel megvásárolható a Galaktika boltban.

Almár Iván és Galántai Zoltán Ha jövő, akkor világűr című kötete 20% kedvezménnyel megvásárolható a Booker.hu-n, az olvasóbarát könyváruházban.