Mindenki számára világos ugyebár, hogy a sci-fi nem műfaj, hanem tematika. A műfaj az a regény meg a novella – vagy például az elbeszélő költemény. Márpedig a tudományos fantasztikum, úgy vettem észre, ez utóbbi műfajban igencsak hiányt szenved minálunk. Ezt az űrt hivatott betölteni fordulatokban bővelkedő elbeszélő költeményem, amelyet folytatásokban kívánok közzétenni itt, az InterGalaktika oldalain; természetesen csak ha van rá igény.
Tapló Jani kalandozásai a világűrben
I.
Dekkoltunk a kéglimben, négy-öt mihaszna baromállat,
Tévét néztünk s köpdöstük a héjait a szotyolának.
„Űrexpedíció indul csütörtökön, jövő héten;
Elhagyják a Naprendszert is.” – Én meg velük megyek szépen!
Ez lesz ám a nagy utazás, teljesül a régi álom,
Telefirkálom a Holdat, a Marsot meg lepisálom.
Tóni spanom összevonja szemöldökét velem szembe:
– De már megvan a legénység, most mondták a CNN-be!
– Kit érdekel! Majd megoldom! Van énnekem eszem jó sok,
Hős akarok én is lenni, mint a köcsög űrhajósok.
Minden héten más sztármodell csajom lesz; majd akkor ugass!
Elbringázok Hjúsztonba oszt fölszállok mint potyautas!
Úgy is tettem. Megtörtént a kilövés még szerda éjjel,
Megfogadtam, ha valaki feltartóztat, ütöm széjjel.
Amikor az űr hidege lehűtötte hajónk burkát,
Elhúztam a zsilipajtót, s megküldtem pár szaftos turhát.
Reméltem, hogy eltalálok a falumban néhány házat,
Majd a raktárban kerestem szkafandert, hogy meg ne fázzak.
Mikor a Föld akkora volt már csak, mint egy söralátét,
Úgy döntöttem, elszívok egy tigriscsíkos szofiánét.
Vesztemre nem megszólalt a füstjelző a fedélzeten?
Húsz perce sem utazunk, de már lebuktam. Szegény fejem!
A parancsnok azonnal a kilétemet feszegette,
Kicsaptam a répámat oszt közöltem, hogy nesze, vedd be.
Második énekhez idekattint.
Csak a(z) InterGalaktika tagja írhat hozzászólást.
Csatlakozzon a(z) InterGalaktika hálózathoz