Ugyanaz másképpen

Klónos történetet nehéz írni. A közhelyek adják magukat: a klónt összetévesztik az eredeti személlyel, esetleg öntudatra ébred, netán alkotója életére tör.

David Brin elegánsan kikerülte ezeket a csapdákat. Dettó című könyvében a klisék átalakulnak, többletjelentést kapnak, izgalmassá válnak.

A könyv kiindulópontja az a távoli és boldog jövő, amikor az emberek magukról olyan másolatokat, dettókat hozhatnak létre, amelyek egy napig végezhetnek helyettük fáradságos vagy kellemetlen munkákat. Van dettó a takarításra vagy a sofőrködésre is, de főszereplőnk esetében még a nyomozásra is. Albert Morris magánnyomozó ugyanis rázós ügybe keveredik, és a megoldáshoz nem elég az sem, hogy egyszerre három énje: valósszemélye meg két dettója veti bele magát az események sűrűjébe.

A Dettó vaskos regény, és nemcsak a több mint hatszáz oldalára gondolok. A jó science fiction – és ez a regény kétségkívül az – ügyesen bánik a spekulációjával. Esetünkben az otthon létrehozható másodpéldányokról van szó, akiknek egynapi élménye visszatölthető teremtőjének emlékei közé. Brin bemutatja, hogyan alakul át a társadalom egy ilyen technológia következtében. Világa bámulatosan jól részletezett. Tetszik, ahogy az emberiség reagál az életet tulajdonképpen meghosszabbító technológiára: önként és dalolva veti bele magát a léhaság és a mámor olcsó lehetőségeibe. Brin nem ítélkezik, hanem bemutatja ezt, érdekes helyszíneket és figurákat felvillantva.

A regény hangvétele erősen post cyberpunk jellegű, de benne nyoma sincs annak már szinte kanonikus komorságából, a gibsoni ridegségből; itt a technológia nem a geek-eké, hanem mindenkié. A regény mondataiból szinte végig valamiféle féktelen jókedv árad, a narrátor olyan, mint a könyvbeli emberiség: szinte öntudatlanul, örömmel sodródik egyik élményből a másikba, mégha ezzel a nyakát is kockáztatja.

A Dettó nem áll meg a kalandok puszta egymásra dobálásán. Olyan metafizikai problémával szembesít, amelytől filozófiai komponens kerül a sok túlmozgásos kalandelem közé. Ettől annyira élvezetes, sodró és nem mindennapi a regény. (Egyetlen magas labdát felejtett el lecsapni a szerző: ha már az egész regény egy személyiség különböző testben átélt küzdelmeiről szól, Al Morris figurája lehetett volna jóval karakteresebb, izgalmasabb.)

A tanulság fejbekólintóan egyszerű: nem mindig vezet jóra, ha másolunk. Eredetiség – ez teszi naggyá az embert.